Élmények

Értékelés:
A projekt során az utazási irodák a munkájuk révén termeltek hasznot, kaptak az ügynökségtől fizetést. A kapott drachmák azonban nem árulkodnak arról, hogyan alakul a verseny, hogy vajon a konkurenciához képest mennyire voltak ügyesek. Ezért olyan matricákat is kaptak az egyes feladatmegoldásokra, melyek sugallták az adott munka minőségét.

Tanulság az értékelés kapcsán: ha tudtuk volna, hogy ennyire elhúzódik a munkafolyamat, négyszer is megválaszthattuk volna a hónap dolgozóját 😉
Szeptemberben sokszemközt élményszerűen is lezárul a projektet – a távolság miatt most csak formális zárásra volt lehetőség, közös örömre nem.

A szervezés tapasztalatai:
A mindennapi munka során megszokott, hogy sajátos nevelési igényű vagy más, különleges bánásmódot igénylő tanulókkal dolgozunk együtt. A csapatok kialakításakor figyelni kellett arra, hogy az egyes közösségekbe arányosan, de a személyiségükhöz igazodva megfelelő, empatikus és támogató, de ne túlsegítő attitűddel rendelkező társak közé kerüljenek ezeken a rendhagyó foglalkozásokon. Az egyes résztémákhoz kapcsolódó feladatokat is úgy kerültek meghatározásra, hogy képességéhez mérten mindenkinek legyen lehetősége a munkára és a fejlődésre. Itt fontos megemlíteni, hogy a csapatvezetők felelőssége abban is rejlett, hogy megtalálják, az egyes feladatok melyik csapattagnak az érdeklődésébe illeszkednek, melyikük képességeinek felelnek meg.

A korábbi tapasztalatok alapján idén intenzívebb, órarendektől független projekt kidolgozására került sor annak érdekében, hogy a tanulóknak ne kelljen a projektmunka közben azon gondolkodniuk, vajon milyen feladatok lesznek a következő órán a dolgozatban. Ahogy előző projektek során is szükséges volt, így a menet közbeni újratervezés szükségességével számolni kellett idén is. Ekkora mértékűre talán senki nem gondolt előre.
A digitális tanrendre való váltáskor a legnehezebb feladat az volt, hogy a különböző osztályokba és tanulói csoportokba tartozó diákokat egyszerre, egy időben lehessen meetinget tartani; hiszen itt nem csak az órarendekben lehettek buktatók, hanem akár a családok, testvérek eszközigénye miatt is kimaradhatott valaki a közös munkából. Tagadhatatlan, hogy egy-egy meetinggel nem lehet olyan élményt elérni, mint amilyenre a személyes találkozók adnak lehetőséget.
Nagyon sok, előre kigondolt feladatot kellett átértelmezni, átformálni annak érdekében, hogy ne maradjanak ki olyan elemek, melyek nélkül elveszne a görög kultúra egy-egy alapvető jellemzője. Így lett az eredetileg izzasztó olimpiai napból HomOlimpia kabalatervezéssel, olimpiai Kahoot-teszttel és kooperatív online magazinnal, a görög lakomából és táncházból egyéni kutakodást igénylő Redmenta-teszt. Az ókori színház videojáték segítségével épült meg, a színdarab előadását pedig online formában valósult meg.
Mivel a home office időszakában interaktív formában külsős partnere már nem kerültek bevonásra a programokban, de „házon belül” azért igyekeztünk motiválni és meglepni a csapatokat egy-egy videóval, közös feladattal. Ezekkel az is volt a cél, hogy szorosabbá válhasson a tanár-diák kapcsolat; így is éreztetve, hogy mi tanárok is a projekt résztvevőiként tekintünk magunkra, nem pedig a főnök szerepét töltünk be.

A projekt közbeni tapasztalat, hogy gyakran nem is maga a feladat kivitelezése okozza a gyerekeknek a problémát, hanem annak értelmezése – egész egyszerűen azért, mert olyan fogalmakkal, élethelyzetekkel találták szemben magukat, melyekkel addig nem találkoztak. Néhány példa a fogalmakra: fakultatív program, árrés, desztináció, animáció, plágium, forrás, kentaur. Az utazás és a napirendek összeállításával kapcsolatban derült fény arra, mennyire hiányosak a tapasztalataik a tekintetben, mennyi időt érdemes vagy kell biztosítani például a repülőtéren, egy múzeumban vagy egy étteremben.

Tanulói válaszok arra a kérdésre, mit tanultak vagy próbáltak ki a projekt alatt, amire egy átlagos iskolai feladatban nem lett volna lehetőségük:

„Sokat fejlődtem, nőtt az élettapasztalatom.”

„Pár nagyvilági dolgot megtanulhattunk.”

„Állásinterjú, maincraft, paint.net megismerése.”

„suli utáni dolgokra felkészít (interjú)”

„Csapatmunka, 3D standkészítés, állásinterjú.”

„3D-s tervezés.”

„ki tudtam használni a képzelőerőmet”

„Sokat tudtam meg Görögországról.”

„vezetni egy csapatot ”

„Az újságkészítést.”

„Android Studio”

„Olyanban is kipróbálhattam magam, amiről nem is hallottam addig.”

„Magamtól nem néztem volna meg a Percy Jackson filmet.”

Végül…

Végül, de nem utolsó sorban talán a legfontosabb és leginkább motiváló tanulói üzenet:
„Szeretném megköszönni amit tesz azért, hogy nekünk felnőtt korunkban jó legyen!”
Hát, ezért vág bele az ember újra és újra a különböző projektekbe.